[ Pobierz całość w formacie PDF ]

újabb emailt? Kutatóan néz majd az idegenek arcába az utcán, remélve, hogy egyszer csak én
jövök szembe vele? Vagy egyszerqen elfelejti az egészet? Mit szeretnék jobban: az elQbbit
vagy az utóbbit?
Nem számít. Az élet a legfontosabb. Hogy Beck éljen. Nekem el kell tqnnöm.
Minden akaraterejét összeszedve sarkon fordult, és leszaladt a lépcsQn. A hátsó kijáraton,
a West Third Street felQlin hagyta el az épületet, hogy még véletlenül se vehessék észre a park
felQl. A Suliivan és a Bleecker Street sarkán fogott egy taxit
HátradQlt, lehunyta a szemét.
 Hova lesz?  kérdezte a taxis.
 A JFK reptérre.
30
MÁR NAGYON sokat késett.
Továbbra is ott ültem a padon. MesszirQl odalátszott a park nevezetes márvány
emlékmqve, a Washington-diadalív. Már nem lehet megérinteni, megtapogatni: drótháló-
kerítés veszi körül, hogy távol tartsa a firkásokat, a grafittik több-kevesebb tehetséggel
megáldott alkotóit. Az egész park tele van drótháló-kerítésekkel, szinte minden nagyobb füves
területet azzal vettek körül.
Hol lehet Elizabeth?
Galambok sétálgattak elQttem azzal a fajta kimért pec-kességgel, amelyrQl többnyire
fekete-fehér néma filmhíradók századeleji politikusai jutnak az ember eszébe. Egy-kettQ
megcsipkedte az edzQcipQmet, majd belátva, hogy nem ehetQ, csalódottan odébbálltak.
 Tyl szokott itt ülni.
Egy fülbevalós, szalmakalapos hajléktalan szólított meg.
 Tényleg?
 Tyl eteti Qket. Szeretik Tylt.
 Tényleg?  ismételtem.
 Ezért veszik így körül magát, nem azért, mintha szeretnék vagy ilyen. Biztos azt hiszik,
hogy maga Tyl. Vagy a barátja.
 Aha.
Az órámra néztem: már csaknem két órája ültem ott. Nem jön. Valami közbejött. Megint
eszembe jutott, hátha csak átverés az egész, de gyorsan elhessegettem a gondo- 1 latot. Inkább
megmaradok amellett, hogy Elizabeth küldte az emaileket. Ha átvertek, elQbb-utóbb úgyis
bebizonyosodik.
Bármi lesz is, szeretlek.
Ezt írta. Bármi. Mintha rosszul alakulhatna valami. Mintha történhetne valami. Hogy
akkor egyszerqen felejtsem el, és éljem tovább az életem.
Hát persze. Hogy is másképp.
Szinte az Qrület határára jutottam az utóbbi két napban, és mégis: évek óta nem éreztem
ennyi erQt magamban. Nem tudtam, miért, azt viszont tudtam, hogy nem hagyom ennyiben
ezt a dolgot. Ezt a sok apróságot csak Elizabeth tudhatta  CsókidQ, Anyabanya, Pajkos Cicák
 , tehát csak Q küldhette az emaileket. Vagy valaki küldette Qket vele. Így vagy úgy, de
Elizabeth él. EbbQl kell kiindulnom. Nem tehetek mást.
ElQvettem az új mobilomat. Egy percnyi álldörzsölgetés után eszembe jutott valami, és
bezongoráztam egy telefonszámot. A mellettem lévQ padon már másfél órája újságot olvasott
egy férfi. Most lopott pillantást vetett felém. Jobb az óvatosság, gondoltam. Felálltam és
hallótávon kívülre vonultam.
Shauna vette föl.
 Halló!
 Az öreg Teddy telefonja  mondtam.
 Te vagy az, Beck? Mit hülyés&
 Három perc múlva.
Lenyomtam a megszakítót. Feltételeztem, hogy Shauna és Linda telefonját lehallgatják, és
a rendQrök minden szavunkat hallják. Egy emelettel lejjebb azonban, közvetlenül alattuk
lakott egy Theodore Malone nevq idQs, megözvegyült férfi. Shauna és Linda idQnként
benézett hozzá, él-e, hal-e, nincs-e szüksége valamire. Kulcsuk is volt a lakásához. Azt
találtam ki, hogy az öreg Malone telefonját hívom, azt biztosan nem hallgatják le.
Benyomkodtam a számot.
 Halló!  Shauna hangján érzQdött, hogy szaladt.
 Segíts  mondtam.
 Van valami elképzelésed arról, hogy mi folyik itt?
 Feltételezésem szerint hajtóvadászatot indítottak utánam.  Furcsa higgadtság szállt
meg.
 Jelentkezz önként, Beck, az a legjobb sanszod.
 Nem öltem meg senkit.
 Én tudom, de ha nem jelentkezel&
 Segítesz vagy sem?  vágtam a szavába.
 Mondd, hogy mit.
 Kiderítették már a gyilkosság idQpontját?
 Éjféltájban történt. Feltételezik, hogy tQlem egyenesen oda mentél, bár nem sok idQd
volt rá.
 Értem  mondtam.  Tegyél meg nekem valamit.
 Mondd.
 MindenekelQtt menj el Chloéért.
 A kutyádért?
 Igen.
 Minek?
 MindenekelQtt azért, mert meg kell sétáltatni.
ERIC WU a mobiljába beszélt.
 Telefonál, de az emberem nem tud eléggé közel kerülni hozzá.
 Kiszúrta?
 ElképzelhetQ.
 Akkor lehet, hogy épp lemondja a randit.
Wu nem válaszolt: Dávid Becket figyelte, aki most zsebre tette a mobilját, és elindult át a
parkon.
 Gond van  mondta Wu.
 Mi?
 Úgy nézem, elmegy.
A vonal másik végén csend támadt.
 Máskor is megesett már, hogy leszakadtunk róla  mondta végül Gandle.
Most Wu nem válaszolt.
 Nem kockáztathatunk, Eric. Kapd el. Most rögtön. Szedd ki belQle, hogy mit tud, és
zárd le az ügyet.
Eric bólintott egyet a mikrobusz irányába, és elindult Beck után.
 Meglesz.
ELMENTEM A KARDOT rántó Garibaldi szobra elQtt. Tudtam már, hová megyek.
KillRoy meglátogatása egyelQre szóba sem jöhetett, viszont az Elizabeth noteszében talált P.
F., alias Peter Flannery ügyvéd és karambolhiéna annál inkább. Vele még elcseveghetek. Még
csak nem is sejtettem, mit tudhatok meg tQle, de arra gondoltam, hogy legalább csinálok
valamit.
Jobbra tQlem egy játszótér terült el, de alig tíz-tizenkét gyerek játszadozott rajta. Balra a
Georges Dog Parkban, a közkedvelt kutyafuttatóban a legkülönbözQbb méretq és fajtájú ebek
rohangáltak, szimatolgattak. A park színpadán két zsonglQr tartott bemutatót. Elmentem egy
csapat fqre telepedett, ponchós egyetemista mellett. Egy kiszQkített hajú ázsiai férfi siklott
mellém, mint egy kerekeken guruló páncélszekrény. Hátrapillantottam. Az újságolvasó férfi
eltqnt.
Ez szöget ütött a fejembe.
Szinte egész idQ alatt ott volt, amíg én, és most pont akkor távozott, amikor én. Véletlen?
Biztos.
Téged követni fognak&
így állt az emailben, nem volt elQtte  lehet, hogy . Most belegondolva, a levél írója
nagyon biztos volt magában. Nem álltam meg, de továbbra is törtem a fejem. Nem létezik: a
világ legjobb kullancsa sem lehetett képes a sarkamban maradni azok után, amiken ma
keresztülmentem. Az újságos pofa nem követhetett, el nem tudtam képzelni.
Lehet, hogy elolvasták az emailt?
Az is teljesen valószínqtlennek látszott. Hiszen letöröltem. Én nem is a saját gépemen
néztem meg.
Kiértem a parkból. Épp megálltam a járda szélén, hogy körülnézzek, mikor egy kezet
éreztem a vállamon. Baráti kéznek érzQdött, mintha egy barátom lopózott volna mögém.
Mikor hátrafordultam, még maradt annyi idQm, hogy lássam: a szQke ázsiai az. ~
Aztán megszorította a vállamat.
31
UJJAI LÁNDZSAHEGYEKKÉNT nyomultak a vállízületem-be. Bénító fájdalom hasított
a bal oldalamba. Megroggyant a térdem. Próbáltam ordítani vagy ütni, de moccanni se bírtam.
Egy csukott, fehér mikrobusz fékezett elQttünk, félresiklott az oldalsó ajtaja. Az ázsiai
elengedte a vállamat, de csak azért, hogy a nyakamat fogja meg. Mindkét oldalon
megszorította a nyomásérzékeny pontokat, hirtelen mindenbQl kettQt láttam. A másik keze a
gerincembe nyomult, a csigolyák közé, ettQl kétrét görnyedtem.
ElQretaszított a kisbusz felé. Kezek nyúltak értem, berántottak. Hideg fémre zuhantam.
Ülések nem voltak. Az ajtó becsukódott, a kocsi besorolt a forgalomba.
Onnantól, hogy az ázsiai a vállamra tette a kezét, körülbelül öt másodperc telhetett el.
A Glock!  villant belém.
Megpróbáltam érte nyúlni, de valaki a hátamra ugrott. A kezemet leszorították. Valami
csattant: a jobb kezemet a padlóhoz bilincselték, pontosabban egy tenyérnyi, függQlegesen
álló, lyukas eleméhez, amely eredetileg minden bizonnyal a ülések rögzítését szolgálta.
Hanyatt fordítottak, közben csaknem kiugrott a vállízületem. Ketten voltak, most már láttam
Qket. Két fehér férfi, úgy harmincévesek. Megbilincselték a másik kezemet is, így most
széttárt karokkal-lábakkal feküdtem a kocsi alján. Ráültek a lábamra.
 Mit akarnak?  kérdeztem.
Nem válaszoltak. A kocsi egy kanyar után hirtelen lefékezett. A szQke ázsiai szökkent be,
aztán újra elindultunk. Az ázsiai fölém hajolt, szórakozottnak tetszQ kíváncsisággal
nézegetett.
 Mit keresett a parkban?  kérdezte. [ Pobierz caÅ‚ość w formacie PDF ]

  • zanotowane.pl
  • doc.pisz.pl
  • pdf.pisz.pl
  • mew.pev.pl